'

Megjelent Ádámkó András „Több, mint üdvösség” című könyve!


Több, mint üdvösség

Makovei János

Lehet, hogy hangvételében és stílusában rendhagyó lesz ez az előszó. Számomra az írás olyan, mint a kenyér. A Szentírás maga a „mennyből alászállott kenyér”. Ehhez hasonló megközelítően sincs a világon, még akkor sem, ha a kiadott keresztény siker-könyvek között vannak olyanok, melyek példányszáma eléri a Bibliáét.

Se szeri, se száma a ma megjelenő keresztény könyveknek, mint ahogy száz- és százféle kenyérrel találkozunk mindenütt, de számomra az az egyszerű módon, jól elkészített kenyér „az igazi”, amelynek roppanós barna héja olyan tartalmat vesz körül, „amely él”. Amikor kezembe veszem és megszegem, az érintésével, illatával, ízével már is csodálatos élményt nyújt. Valami ilyesféle élményt jelentett és jelent nekem Ádámkó András írásainak olvasása. Egyszerűen, jól érthetően megírt gondolatok egy-egy aktuális témafelvetésben. Minden témának van egy jól körülhatárolható — ha úgy tetszik — „roppanós” kerete, és a belefoglalt mondanivaló mindig az Igéhez igazodó, aktuális és világos. Emlékszem, a kenyeret gyakran úgy is próbára tettük, hogy miután felvágtuk, a héjánál fogva jól összenyomtuk. Az igazán jó kenyér „élő módon” azonnal „kirúgta magát”. Nem engedett a külső erőbehatásnak, mert a jó elkészítés révén: a megfelelő és jól adagolt hozzávalók, a kellő ideig történő dagasztás és a megfelelő sütés valamiféle csodálatos belső erőt „rejtett el” benne. Meggyőződésem, hogy Ádámkó András írásai is ilyenek. Jöhet a kritika — ezek az írások mindig „kirúgják magukat”, mert nem az író életbölcsességét, akaratát, vagy különös elképzeléseit tárják az olvasó elé, hanem az Isten Lelke által sugalmazott üzenetet. Én ezekből az írásokból soha, semmiféle felforgató szándékot nem olvasok ki, — de mindig igeszerűen, a múlhatatlanul fontos megújulás és megjobbítás irányába fordítják a figyelmemet. Ezek az — aránylag rövid — írások már mind megjelentek az Evangéliumi Pünkösdi Közösség Élő Víz című folyóiratában. Surman László testvérünk áldott szolgálatának köszönhető, hogy most így kötetbe gyűjtve kiadásra kerülnek., és ebben a formában könnyen elérhetőek, mert az úgy jó, ha a kenyér mindig kéznél van. Nagyon bízom és bízunk abban, hogy ezeket az írásokat követi a többi is. Olvasni akarom őket (remélem, ez számít valamit az íráskedv szempontjából?!), mert eközben hallom is a szerző hangját, akivel főiskolás kora óta ismerjük egymást — gyülekezeti, családi értelemben egyaránt —, és különös szeretet köt össze bennünket, amely minden tér- és időbeli távolságot áthidal. Isten áldását kívánom a szerzőre, írásaira és természetesen minden Kedves Olvasóra! Békés, 2010. február


Fábián M. Tamás

ÁDÁMKÓ ANDRÁS 1959. február 13-án született a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Jármiban. Általános iskoláit szülőfalujában végezte és ezt követően 1973-tól a Nyíregyházi Közgazdasági Szakközépiskolában tanult tovább, ahol 1977-ben érettségizett. Szüleit korán elvesztette, ezután testvéri kapcsolata bátyjával, Lajossal még szorosabb lett. 1978-ban felvették a Pénzügyi- és Számviteli Főiskolára, amelyet sikeresen el is végzett. Máig a végzettségének megfelelő pályán végzi napi munkáját, ma mint okleveles könyvvizsgáló. Életének különös és fontos fejezete kezdődött 1979-ben, amikor bátyja bizonyságot tett megtéréséről és bemerítkezett. Meglehetősen kritikus véleménye volt mindenről, és amiben csak lehetett, kifejezte ellenkezését. Ezután figyelte testvére és új családja életét és olyan vonzást jelentett Isten felé részére, aminek nem tudott, és nem is akart ellenállni. 1980-ban, a budapesti Gizella úti Pünkösdi Gyülekezetben (ma: Dávid Sátora Gyülekezet) tartott Nyári Ifjúsági Konferencián, Linda Hutchens szolgálata nyomán Isten Lelke úgy munkálkodott, hogy András testvérünk is találkozott Isten megmentő szeretetével és rálépett a megtérés és újjászületés útjára. 1981-ben ő is bemerítkezett a Budapest Dózsa György úti (ma: Agapé) Gyülekezetben. 1983-ban bevonult katonai szolgálatra, ahonnan másfél éves szolgálat után szerelt le. Időközben részt vett a Közösség Központja által szervezett Gyülekezeti Munkásképző Tanfolyamon, amely „kettős áldást” jelentett számára, mert a bibliai ismeretek mellett — megismerkedve Durkó Tündével — áldott feleségre is szert tett. Menyegzőjükre 1984. augusztus 25-én került sor a Békési Pünkösdi Gyülekezetben, amelynek tagja is lett. Szerény, de mindig szeretettel szolgáló ember volt a gyülekezetben. Házasságukat az Úr két gyermekkel áldotta meg: Illés1985-ben, Zsuzsa 1988-ban született. 1990-ben presbiterré avatták, ettől kezdve még nagyobb felelősséggel szolgálta az Úr ügyét, a gyülekezetet. 1998-tól a Kétegyházi Pünkösdi Gyülekezetben kapott vezetési feladatot. 2001 júniusától tatai lakosok lettek, és a budapesti Agapé Pünkösdi Gyülekezetbe jártak. Itt András testvérünk a Gyülekezet presbitere és vezetőségi tagja lett és az mind a mai napig. Írással Bérczes Lajos testvér kérésére — aki akkor az Élő Víz főszerkesztője volt — kezdett foglalkozni. Önkritikus és kritikus írásai sokunk örömére rendszeresen megjelennek a Közösség magazinjában. Testvérünk szerénységére jellemző: ő mindig csak kérésre ír. Sokan várjuk a további írásokat.